Riegel Ágnes írása
Gyakorló tanárként találkoztam a megoldásfókuszú coachinggal. Nagyon megragadott a módszer szemlélete, egyszerűsége és hatékonysága és egyből arra gondoltam, vajon hogyan hogyan tudnám alkalmazni a mindennapi tanításomban. Göntér Móni segítségével megismerkedtem a Kids’Skills módszerrel, amelynek alapja a megoldásfókuszú szemlélet. Nagyon érdekelt, hogy ez a gyakorlatban, gyerekek között, hogyan fog majd működni, ezért 2018. év végén egy öthetes kísérletbe fogtam az osztályommal.
Egy átlagos állami iskola 6. évfolyamos tanulói voltak a program résztvevői. Az első héten a módszerre való érzékenyítéssel foglalkoztunk, majd az azt követő hetekben kezdtek a gyerekek egy Kids’Skills munkafüzet alapján elkészített, de mégis rájuk szabott kérdéssorral foglalkozni.
Három tanórát szántam a program bevezetésére, a ráhangolódásra. A munkafüzetük borítójára azt a jelmondatot tettem, hogy: „Legyünk jobb, összetartóbb osztályközösség!” Ez az osztályterem falára is felkerült.
A harmadik órán a feladatunk a munkafüzetek kidíszítése volt, a választott segítőről rajz készítése és buzdító üzenetek írása egymásnak. Ezt az órát nagyon élvezték, komoly díszítéseken estek át a füzetek és nagyon szép rajzok készültek. Egy külön lapra írhattak egymásnak buzdító támogató üzeneteket, mindezt nagy örömmel végezték.
Ezután négy héten keresztül foglalkoztunk a célkitűzésünkkel. Mindenki önmagán dolgozott, önmagát figyelte. Az akkori osztályközösségben azt gondoltam célravezetőnek, ha nem osztják meg egymással a terveiket, mert szerettem volna, hogy őszintén dolgozzanak a program során. Valójában tartottam a negatív beszólásoktól, kritikáktól.
Minden héten az alábbi kérdésekre válaszoltak a gyerekek:
1. Hogy haladsz a készséged elsajátításában?
2. Milyen módszerrel dolgozol önmagad fejlesztésén?
3. Hogyan emlékezteted magad az új készség elsajátítására?
4. Volt-e, amikor elfelejtkeztél róla és nem úgy viselkedtél? Mikor történt ez?
5. Mit tettél akkor?
6. Kaptál-e dicséretet, bátorítást valakitől, az új készséged használatakor?
7. Jelöld be a skálán, hol állsz most a készség elsajátításában?
A kérdéseket mindig átbeszéltük. Ha valaki nem írt választ egy feladathoz, nem szóltam rá, nem noszogattam. Soha nem fűztem semmilyen tanári megjegyzést, reagálást a feladat elvégzése közben. A négy hét alatt sem tettem soha megjegyzést egy-egy tanulóra, ha láthatóan nem a tervei szerint viselkedett. A célom most az volt, hogy önmagukon dolgozzanak a munkafüzet vezetésével.
A program eredménye:
A 22 tanulóból 11 vélte úgy, hogy előrelépést tapasztalt saját magán az új képesség elsajátítása kapcsán, 6-an visszaesést jeleztek a vizsgálat ideje alatt, és 5-en számoltak be stagnálásról.
A program végén egy rövid értékelést kértem tőlük. A következőkre kellett válaszolniuk, 1-től 10-es skálán jelölve az értéket.
– Mennyire tartottad hasznosnak ezt a munkát? A válaszok alapján az átlag 7,59 lett.
– Mennyire sikerült az új tulajdonságot begyakorolni? Itt 8,15-ös bíztató eredményt kaptunk.
Osztályfőnökként nagyon hasznosnak tartom, ha a gyerekek gondolatait, érzéseit meg tudjuk jeleníteni valamilyen formában. Erre nagyon jó coachingeszközök állnak rendelkezésünkre. Amióta tudatosan használom ezeket az eszközöket a munkám során, hatékonyabban tudok dolgozni, mert látom az osztályközösséget érintő aktuális gondolatokat, érzéseket. Ezek használatával egyszerre tudjuk az egyént és vele a közösséget is fejleszteni.
Ezért én arra buzdítottam őket a kezdetekkor, hogy azon töprengjenek, melyik lehet az az új képesség, amelyet ha elkezdenek gyakorolni, az jó hatással lehet az osztályközösségre is. A folyamatban, nem irányítottam őket. Szabadon dolgoztak önmagukkal, önmagukon. Nem kellett nyilvánosan megosztaniuk egymással, hogy ki mit vállalt, hol tart a folyamatban.
Kíváncsi voltam, hogy ki milyen fejlesztendő tulajdonságot tűz majd ki célul maga elé. Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy anélkül, hogy osztályfőnökként részt vettem volna az egyéni célkitűzéseikben, mindenki olyan célt választott magának, amelyet én magam is javasoltam volna számára! Fantasztikusan kreatív módszereket találtak ki, melyek segítségével emlékeztetik magukat az új képességük gyakorlására!
Ezt az öthetes programot bevezetésnek szántam, egy újabb kísérlet előtt. Tovább folytatjuk a módszer alkalmazását, kibővítve, saját osztályközösségünkre adaptálva.
Osztályfőnökként azért volt hasznos ez a program, mert azt vettem észre magamon, hogy vannak olyan helyzetek, időszakok a munkám során, amikor hajlamos vagyok néhány negatív tapasztalat, nemkívánt esemény után rosszabbnak ítélni a kialakult helyzetet, mint amilyennek azt maguk a gyerekek látják. Hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a csalódottság. Ilyenkor nekem nagyon sokat segít, ha előveszem, azokat a gyerekek által írt válaszokat, amelyekben annyi pozitív és előremutató gondolatot lehet találni. Ez továbblendít, hogy a problémáról újra a megoldásra tudjak fókuszálni.
