Szlávik Krisztina ACC írása
Néha több ellenállásba ütközik egy-egy dolog kipróbálása saját gyermekünkkel, mint egy olyannal, akivel nem vagyunk családi kötelékben. Ráadásul nem minden gyermek azonnal nyitott az újra, és egy olyan beszélgetésre, ahol ő van a fókuszban. Az én gyermekem ilyen. Mégis vele szerettem volna elkezdeni a Kids’ Skills-t, mert ezt egy olyan lehetőségnek tartottam, amely segíthet jobban megismerni az ő sajátos belső világát.
Bár iskolakezdés előtt álltunk, a fiamon még azt is észrevettem, hogy az óvodában egyfajta „feladatlap-fóbiája” alakult ki – valamiért kellemetlen élményeket társított a nyomtatott munkalapokhoz. Ezért ahelyett, hogy egyenesen rátértem volna a módszer 15 lépésére, és a Kids’ Skills munkafüzettel való munkára, jobbnak láttam előtte egy olyan tevékenységgel kezdeni, amely játékos, kevésbé „feladatszagú”, és csak egy fehér A/4-es papír kell hozzá. Ez pedig a Ben Furman tréningjén bemutatott kétkörös módszer volt. A kétkörös módszer lényege, hogy két koncentrikus kört rajzolunk. A belső körbe azok a dolgok – lehetőleg minél több – kerülnek, amikben a gyermek jó, a második külső körbe pedig legfeljebb 2-3 dolog, amiben jobbá szeretne válni.
Így tehát leültem vele egy tiszta papírlappal, rárajzoltam a két koncentrikus kört, és megkérdeztem:
Mit szeretsz csinálni? Miben vagy jó?
Pillanatok alatt elkezdett rajzolni. Természetesen a dinoszaurokkal kezdett, mert a fiam dínórajongó. Több őshüllőkkel kapcsolatos dolog jött egymás után, amiért megdícsértem, de biztattam, hogy találjon még olyanokat, amiben jó a dínókon kívül is. Én szintén hozzáadtam, amit én anyaként látok, hogy ő miben jó.
A következő dolgok kerültek a belső körbe:
DINOSZAURUSZOK (úgy általában), Dínórajzolás, ”Sokat tudok a repülő hüllőkről.”, ”Be tudok húzni a cápáknak.”, Biciklizés, Labda dobása és elkapása, Tapsolás, Dolgok építése, Tanulás, Magyar és angol nyelvtudás, Barátkozás, Észrevenni dolgokat, Ceruza-használat (fogás), Ismeretek autókról, Húsvéti versmondás, Gondoskodás a macskákról.
Anyaként persze nagyon büszke voltam arra, hogy a fiam ennyi mindenben jó. A módszer tehát a szülői magabiztosság és a gyermek felé való pozitív odafordulás fejlesztésére is kiváló. A feladatnál ezért is volt fontos, hogy egyik dolgot se kérdőjelezzem meg, amit ő megjelöl, hanem maradjak az ő szintjén, és mindent pozitív csodálkozással elfogadjak pl. hogy „be tudok húzni a cápáknak”. Arra is alkalmat találtam, hogy elismerjem azokat a dolgokat, amiket nemrég sajátított el, pl. helyes ceruzafogás. A cél egyben az is, hogy megismerjem az ő világát, hogy ő miket tart fontosnak, és hogy segítsek neki továbbgondolni, és szülőként olyan készségeket is felsorolni, amikre ő nem gondolt, hogy az is „nagy dolog” és különleges.
Ezek után tértünk rá a második, nagyobb külső körre. A cél, hogy a megfelelő pozitív hangolódás után elgondolkozzon azon, mi az, amiben, ha jobbá válna, szolgálhatná életminőségének javulását. Ide KEVÉS számú dolog jön, mert nem szeretnénk, ha leértékelődne az a pozitív énkép és erőforrás-bőség, amelyet segítettünk felépíteni az előző szakaszban. Emellett azt sem szeretnénk, ha szétfolyna a gyermek figyelme a túl sok megtanulandó készség között.
Feltettem tehát a kérdést: Mi az a dolog, amiben jobbá szeretnél válni?
Itt is azonnal jött az első ötlet: Szeretném megmondani a gyerekeknek, hogy „nem”, ha valamit nem akarok, de nem agresszívan.
Itt elismertem, hogy milyen jó, hogy úgy szeretné az akaratát érvényesíteni, hogy közben nem erőszakosan lép fel. Ezek után lerajzoltuk a pálcikafigurákat a külső körbe, ahol ő mosolyogva mondja azt a másiknak, hogy „NE”.
És tovább kérdeztem:
És van valami, amit meg szeretnél tanulni, mert jobb lenne az életed, ha tudnád?
Igen – válaszolta. Meg szeretnék tanulni focizni.
Miért?
Mert akkor a többi gyerek bevenne engem a játékba, és nem küldenének el.
Itt szülőként persze először is összeszorul az ember szíve, és együttérez a gyermekével. Mégis milyen fontos, hogy ezt felismerte és kimondhatta. Ugyanakkor a módszer ismeretében azt is tudom, hogy képes a gyermekem a megoldást is megtalálni. Ezt a készséget a focizó láb jelképezi a külső körben.
De ez a rész még csak a vágyott készségekről szól, nem a részletekről. Ezért továbbmentünk:
Lenne még egy dolog, amit szívesen megtanulnál?
Igen, a homokvárépítés.
Itt nem mondott különösebb indokot, egy alkotó örömtevékenységet talált magának. Ez a vár-rajz jobbra alul.
Ebben a második szakaszban már én rajzoltam közös megbeszélés alapján, mert érzékeltem, hogy kezd szétesni a figyelme.
A kétkörös feladat megoldása kb. 30-40 perces időtartamot vett igénybe, ami egy hétéves gyermek összpontosítási képességét maximálisan igénybe veszi. Jelezte is, hogy „Már fáradt vagyok.”, így lezártuk a munkát. Megnevezte a megtanulandó készségeket, ami a 15 kérdéses Kids’ Skills munkafüzet első – amúgy legnehezebb – lépése.
Összefoglalva a tanulságokat, a kétkörös módszerről a következők mondhatók el:
- Segít ráhangolódni és elindítani a Kids’ Skills lépéssort
- Segít könnyedén beazonosítani a megtanulandó készségeket
- Segít pozitív fókuszú, előremutató és bizalmon alapuló beszélgetéseket kezdeményezni és lefolytatni a gyermekkel
- Segíti a gyermek világának mélyebb megismerését
- Építi mind a gyermek, mint a szülő önbizalmát
- Segít feltárni azokat a témákat, amelyek foglalkoztatják a gyermeket
- Segít lebontani a kommunikációs gátakat és bizalmatlanságot
- Élvezetes közös együttlét lehetőségét kínálja fel
- Segít közös célokat és perspektívákat találni a szülő és gyermek számára
Szlávik Krisztina ACC
Coach & akkreditált Motivációs Térkép tanácsadó
C-IQ Enhanced Skills Practitioner
Kids’ Skills Coach
www.teremtobeszelgetesek.hu
