Móricz Eszter esettanulmánya
Barni egy nagyon barátságos 9 éves kisfiú. Nyitott gyermek, de nem minden esetben. Amiről tudja, hogy biztosan sikerül neki, ott szívesen szerepel és mutatja meg másoknak. De ha bizonytalan, akkor inkább visszahúzódó. Tanárai elmondása szerint is jellemző rá ez a kettősség: nem egy „nagyszájú, magamutogató gyermek”, ennek ellenére nagyon jó az irányító és szervezőképessége.
Mielőtt elkezdtünk volna együtt dolgozni, átbeszéltük, hogy miről is szól ez a módszer és megkérdeztem tőle, hogy van-e olyan képesség, amit szeretne elsajátítani.
Gondolkodás nélkül rávágta, hogy az általa választott képesség: a „gyors-futás-készsége”.
A készségnek a Kapitány nevet adta.
- Milyen előnyei lehetnek a készség megtanulásának? – kérdeztem tőle.
- Versenyeken vehetnék részt – válaszolta.
- És még? – kérdeztem
- Én lennék a suliban a leggyorsabb! Ha már egyszer én vagyok a legkisebb – mondta Barni.
Véleménye szerint, ha elsajátítaná ezt a képességet a szülei és a család többi tagja nagyon büszke lenne rá.
- Miből vennéd észre, hogy büszkék rád? – kérdeztem.
- A versenyekre együtt mennénk, ahol hangosan szurkolnának nekem és nagyon boldogan nézegetnék az érmemet a végén – mondta.
A varázserővel bíró segítőjének Amerika kapitányt választotta. A figurát ki is színezte és beragasztotta a munkafüzetbe. Elmondása szerint segítséget úgy tud a figurája adni neki, hogy rá gondol edzések közben, vagy a figuráról eszébe jut, hogy gyakorolnia kell. Kartonból készített egy olyan pajzsot, mint Amerika kapitányé, hogy gyakorlás közben nála lehessen.
Amerika kapitányról sokat mesélt. A film kapcsán körbejártuk, hogyan is lett szuperhős abból a kis „közkatonából”, aki a film elején volt. Barni összegyűjtötte, hogy szuperhőse már a szupererő előtt is okos, kitartó, jó ember volt, sokat edzett, gyakorolt, nem adta fel, pedig sokan bántották, nem hittek benne. Részletesen elmondta az átváltozás menetét.
- És milyen lett az átváltozás után? – kérdeztem.
Hosszas gondolkozás után:
- Magas, izmos. Sokat harcol. Megvédi a gyengéket – mondta.
Arra jutottunk, hogy igazából a szupererő csak felerősítette azokat a tulajdonságokat, amelyekkel a szuperhős, már az átváltozás előtt is rendelkezett. A gyakorlás is ezt eredményezi, csak nem ilyen „csodás” mértékben.
Az ünneplés gondolata nem igazán hozta lázba. Végül azt mondta, otthon szeretne ünnepelni pár osztálytársával és tortával. Arra is gondolt, hogy nem tudjuk, erre mikor kerülhet majd sor a vírushelyzet miatt. Végső soron bejelentkezhetnek online, mint a tanórákra.
Magáról azt gondolja, hogy biztosan képes lesz elsajátítani a készséget, mert „ügyes”-nek tartja magát és nem az elejéről kell kezdenie, hiszen már eddig is futott.
Elmondta, hogy a suliban év elején volt egy verseny, ahol pályakört kellett futni a lehető legrövidebb idő alatt és az ő eredménye volt a legjobb. Az utolsó pár méteren sikerült megelőznie az osztálytársát, aki néhány lépéssel járt előtte.
- Volt már olyan képesség, amit eddig elsajátítottál? – kérdeztem tőle.
- Több is. A vírus előtt jártam focizni, úszni és karatézni is. Karate versenyen piros csíkot szereztem az övemre. Úszásból pedig versenyen is voltam, ahol egy hosszt kellett leúsznom – válaszolta.
Segítőnek a szűk családból választotta anyukáját, apukáját, a mamáját és a keresztszüleit. További segítőket nem akart bevonni. Szeretné, ha az apukája segítene neki a felkészülésben, az anyukája és a mamája pedig biztatná és szurkolna neki majd a versenyeken. A keresztszülei messzebb élnek, de videóhívás során be tudna nekik számolni a haladásról.
A választott támogatóit felkereste a munkafüzettel és megkérte őket, hogy mondják el neki és írják le, szerintük miért lesz képes megtanulni a választott készséget. Minden támogatója Barni egy-egy korábbi teljesítményét felidézve indokolta meg a válaszát.
Anya: „Amit elhatározol, azt véghez is viszed!”
Apa: „Megvan hozzá a kitartásod!”
Dia (keresztszülő): „Szeretsz sokat gyakorolni.”
Ákos (keresztszülő): „Már most elég gyorsan futsz.”
Mama: „Elég szorgalmasnak tartalak a céljaid eléréséhez.”
A gyakorlás megtervezésénél Barni „élesítette” azt a képességét, hogy rendkívül lelkesen, ügyesen, aprólékosan és körültekintően tud tervezni. Nagyon jó a „vezetői” képessége. Pontosan felméri a feladatokat és kiosztja azokat.
A „kapitány” képesség elsajátításához apukája segítségét kérte. Az interneten megnézték, hogy jelenleg ki fut a leggyorsabban a világon.
Felvetette, hogy tudni kellene, ő mennyi idő alatt mennyit tud most lefutni, hiszen valamilyen sebességgel most is tud futni. Apukájával lemérték, hogy 244 métert 1 perc 15 másodperc alatt fut le. Így a konkrét célja az lett, hogy ezt 1 percre csökkentse le.
Ehhez edzéstervet készítettek. De ebben nem csak a futás szerepelt, hiszen nem csak a lábát kell edzenie, mert akkor úgy járna, mint a Tini titánok mesefilmből Robin.
A mindennapi gyakorlást átbeszélve azt mondta, minden nap biztos nem fog beleférni az idejébe, de heti 3x-4x biztos lesz annyi szabadideje, amit erre tud szánni.
Megállapodtunk abban, hogy minden héten, pénteken lefutja a távot, amit első alkalommal is és az apukája leméri, mennyi idő alatt teljesíti. A célját akkor tekinti teljesítettnek, ha egy perc alatt sikerül ezt a távot lefutni.
Nagyon lelkesen vetette bele magát a gyakorlásba, de arról is szót ejtettünk, hogyan fog cselekedni, ha valamiért nem sikerül gyakorolnia vagy elfelejti.
- Hogyan emlékeztessenek rá támogatóid, ha megfeledkezel a készség gyakorlásáról? – kérdeztem
- Mondják azt nekem, hogy „Itt a lehetőség Kapitány!” – válaszolta.
Egyre közelebb kerülve a cél eléréséhez Barni meghívót kezdett készíteni, rajzolni az ünneplésre. Az ünneplésen szóban fog köszönetet mondani a támogatóinak, illetve azt mondta, aki sokat segített neki, annak két szelet tortát fog adni.
A kérdésre, hogy kinek lehet még szüksége, hogy megtanulja ugyanezt a készséget, nagyon lelkes lett. Osztálytársai közül hármat is kiválasztott, akiről úgy gondolta, sokat segítene nekik ezen készség elsajátítása.
- Milyen segítséget tudnál adni ehhez? – kérdeztem tőle.
Eljátszottuk a helyzetet. Kiosztotta, hogy én legyek az egyik osztálytársa) és éppen testnevelés óra után vagyunk. Mikor az osztálytársának nem sikerül jól teljesítenie a futás felméréskor, odamegy hozzá az óra után és ezt mondja neki:
- Kokó, ne becsüld alá magad! Ha szeretnéd, elhozom neked az edzéstervemet és a könyveimet, amit én használtam a gyakorlásomhoz.
3 hete csinálja már az edzéstervet. A kontrollmérésnél már 1 perc 5 másodperc alatt futotta le a távot. Folytatja a gyakorlást. Nagyon lelkiismeretes és kitartó.
